Múlt héten a koraszülöttek világnapja alkalmából számtalan bejegyzésben, képmegosztásában ért el engem is több koraszülést, koraszülötteket érintő téma, olykor kissé számomra túlságosan is lila „köntösben”, máskor – általában érintett szülők írásait olvasva- erősen földrehúzóbb, realisztikusabb képet adva az olvasóknak.

Vajon tudok-e hozzátenni a témához a Fülemüle Műhely képviseletében valamit?                                                                                                                                                                                                                                                                                  

Amellett, hogy hangot adok az elismerésemnek és együttérzésemnek minden érintett gyerek, szülő és tágabb család, illetve a koraszülöttekkel dolgozó orvosok, nővérek, illetve konduktor, gyógytornász, gyógypedagógus kolléga irányába. Mert végülis mire való egy „világnap”, ha nem legalább erre, s egyben arra, hogy elgondolkoztasson egy olyan témán, melyben bármelyikünkkel megtörténhet, s biztosan mindenkinek van a szűkebb vagy tágabb környezetében érintett). …                                                                                                                                                                                                                                               
Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és belső tér                                                                                                                                                                                                                     
…Emellett összeszedtem néhány gondolatom, melyek a ma már 5-6 éves volt koraszülöttekkel származó találkozásaim során megfogalmazódtak bennem – s örülök, ha akár csak 1 érintett szülőhöz eljutnak a soraim, akinek ez éppen most jelent valamit…                                                                                                                                                                                                   
Kezdjük kicsit korábbról.
Magyarországon minden 10. gyermek koraszülöttként látja meg a világot. Mit is jelent koraszülöttnek lenni? Jelenleg koraszülöttnek számít minden csecsemő, aki a várandósság betöltött 37. hete előtt lát napvilágot. Számtalan ok idézheti elő a szülés idő előtti megindulását (nem célom most ezekről is írni), sok esetben pedig sosem lesz igazi magyarázat…
                         
A korábban született piciket- legyenek egészen apró, extrém kis súlyú koraszülöttek (ma már akár 4-500 grammal született babáknak is van esélyük az életben maradásra-szerencsés esetben komolyabb maradandó károsodás nélkül), akár picit nagyobbacskák- a Perinatális Intenzív Centrumok (PIC) egyikébe szállítják, ahol megfelelő orvosi ellátásban részesülnek, amíg erre szükségük van (attól függően, hogy a várandósság hányadik hetében, milyen súllyal születtek, milyen egyéb nehézségek lépnek fel az első napokban- hetekben, általában hetekről vagy hónapokról van szó..).                                                                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                   
Ezután alapvetően két út létezik:
Akinél indokolt, korai fejlesztése már a kórházi időszak alatt megkezdődik, s mikor hazakerülhet, a korai fejlesztés rendszerén belül folytatódik. Optimális esetben van a környéken az állami rendszerben elérhető, megfelelő szaktudással rendelkező gyógypedagógus, konduktor, gyógytornász… de az igazság az, hogy míg bizonyos országrészekben adottak a lehetőségek, vannak országrészek, ahol sajnos ez nem így van. Ez esetben megkereshetnek a szülők országos lefedettséggel dolgozó központokat, ahol elérhető egy-egy a koraszülöttek korai fejlesztésében kulcsfontosságú módszer (pl.: Katona-módszer, konduktív pedagógia), melyet a betanítás után bizonyos esetekben otthon tudnak alkalmazni a gyermekük fejlesztése során.
Más esetben- vagy ezzel párhuzamosan- magán úton keresnek a szülők orvosi javaslatra a gyermek számára megfelelő módszert – mindenesetre „szem előtt” marad a gyermek fejlődése, több szem előtt – optimális esetben. S bár csak pár sort írtam erről, az talán már most érződik, hogy ez a történet a szülővé, családdá válás útján már az elején tele van kihívásokkal…                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        
A másik utat azok a gyerekek, családok járják, akik maradandó (idegrendszeri) sérülés nélkül vészelték át korán kezdődött világi életüknek első nehéz heteit, hónapjait, s szüleik nagy örömére állapotuknál fogva nem igényelnek a kórházból hazakerülve rendszeres fejlesztést, nem kerülnek be a korai fejlesztés rendszerébe, a koraszülött-utógondozáson kívül más ellátásra nincs szükségük az első években.                                                                                                                                                    
Írásommal mégis szeretnék ez az út mellé is egy képzeletbeli, folyamatosan sárgán villogó „jelzőlámpát” tenni.
Képzeljük el azokat a koraszülött babákat, aki bármiféle fejlesztés nélkül is korrigált életkoruknak megfelelő időben (vagy ahhoz közelítve) önállóan járni kezdenek másfél-két éves korukig, majd szép lassan beszélni is, s 3 éves koruk körül tényleg nagyjából mindent tudnak, mint a hasonló korú gyerekek. Egész nyugodtan megállapíthatjuk, hogy sok esetben ez önmagában CSODA.      
S mivel ilyen csodás az adott gyermek fejlődése, olykor a gyerekorvos, védőnő, a szülők és a gyerek fejlődését kívülről szemlélő családtagok, barátok számára is sokszor könnyebben elfogadható, ha kicsit más, kicsit ügyetlenebb, folyton elesik, nem rajzol, nem tanul meg biciklizni, érzékeny a hangokra, nehezen eszik vagy más hasonló- szinte- „apróságok” nehezítik a gyerek fejlődését.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
Az utóbbi években elég sok 5-6 éves volt koraszülött gyerekkel találkoztam az Alapozó terápiás csoportjaiban, illetve állapotfelmérésen ahhoz, hogy végre megírjam ezt a bejegyzést. Elég sok volt koraszülött gyereket láttam, akiknek igenis indokolt lett volna a fejlesztése 3-5(6) éves koruk közt, de nem valósult meg, hiszen „túl jól” fejlődtek ahhoz, hogy a folyamatos kontroll szükséges maradjon, bizonyos alapkészségek (járás, beszéd) kialakultak náluk, a részletek pedig valahogy nem szúrtak szemet a gyerek környezetének.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           
S igen tisztában vagyok vele, hogy a kezdeti borzasztóan nehéz időszakok után a koraszülött gyermekek szüleinek óriási könnyebbség lenne „elengedni a kérdést”, megnyugodni amikor elkezdi az óvodát a gyermek….S olyan jó lenne már mindent „elfelejteni” és végre csak ugyanúgy létezni, mint bárki más…                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   
Azonban muszáj hangsúlyozzam, hogy az első 5-7 évben ért hatások a legerősebbek, az ebben az időszakban (0-7 éves kor) történő fejlesztések a leghatékonyabbak a gyerekek idegrendszeri fejlődését tekintve!!! Ebben az életkorban a legképlékenyebb, a legnyitottabb az idegrendszerünk a változásokra. (Nem utolsó sorban mennyivel könnyebben beilleszthető egy-egy fejlesztés az óvodások életébe, akik a legtöbb fejlesztést mintegy játékként élik meg, mintha első osztályban derül csak ki, hogy bizony kellett volna, és az iskolai tanítási órák után kell még a fejlesztésre is erőt, időt találni..)
Van néhány dolog, amit biztos nem halasztanék holnapra.. (de semmiképp nem várnék vele hónapokat vagy éveket). Az egyik minden bizonnyal a fejlesztés megkezdése azoknál a gyerekeknél, akiknek erre valóban szükségük van (szakember bevonásával fejlesztő foglalkozások során és nem mellesleg a napi otthoni rutin megfelelő, tudatos kialakításával!).
Minden nap, hét, hónap és év, amikor nem kapja meg a gyerek a fejlődéséhez szükséges ingereket, később már nehezen pótolható idegrendszeri kapcsolatok kialakulása nélkül telik el!
Ezért mindenképp ajánlom koraszülött gyermekek esetén a gyermekek fejlődésének komplex, minden területet érintő részletes felmérését évente, hogy látszódjon, ha szükség van egy-egy terület támogatására!