Melyiket a sok közül?…fejlesztés, sport, zene….? 

 A csoportokkal, illetve egyéni fejlesztés keretében történő folyamatos munka és a saját családom terelgetése közben a szülőket érintő kérdések papírra vetése az, amire az elmúlt évben legkevésbé volt energiám. Erős elhatározásom, hogy erre a területre is megpróbálok több energiát fektetni a következő tanév során, írásban is körbejárni egy-egy olyan témát, mely minden bizonnyal több olvasót is érinthet.

Elsőként a tanév elején aktuálisan átgondolandó „Milyen foglalkozásra is járjon a gyerek?” kérdéskörrel foglalkozom – leginkább az 5-7 évesekre fókuszálva. 

Szakmai meglátásaim mellett személyes érintettségem is van a témában – hiszen szeptembertől négy iskolás gyermek mindennapjaihoz próbálok majd megfelelő hátteret adni-, így ez a kérdés jelenleg nálunk is aktuális.

 

Óvodások foglalkozásai 

Óvodában, ha külön programról van szó, elsősorban a fejlesztő foglalkozásoknak gondolom, hogy helye van a gyermek életében. Ebben az időszakban a későbbieknél sokkal érzékenyebb még a gyermekek idegrendszere, könnyebb az esetleges lemaradásokat korrigálni, ahol szükséges. Azonban célzott fejlesztésre valóban csak indokolt esetben van szükség!

Amennyiben a gyermek optimálisan fejlődik, az óvodában töltött idő után legkorábban nagycsoportos korban adnék helyt egy-egy játékos külön foglakozásnak. Fiatalabb gyermekeknél különösen (de nagycsoportban is) a délutáni időszakban legfontosabbnak a szülővel, családdal töltött időt tartom. Semmilyen tevékenység nem pótolhatja a szabadban töltött közös időt, az otthoni együttes tevékenykedést, játékot. 

 

 

Gondoljunk bele mennyi fantasztikus lehetőséget rejt egy-egy séta a városban, faluban! Amikor élőben, közvetlen tapasztalás útján láthatja a gyermek, hogy a szomszéd kutya testét valóban szőr borítja és  kicsinyeit tényleg szoptatja (minderről nemcsak beszélünk, olvassuk, hanem a valóságban is megtapasztalhatja)…. vagy futkározhat az avarban a testvéreivel, hempereghet a hóban. Hetente pár alkalommal a közös bevásárlás is rengeteg tapasztalatot tartogat a gyermek számára. Ezek során a szülői példát követve szívja magába a gyermek a társas viselkedés szabályait, az élet adta helyzetekben ismeri meg az őt körülvevő világot (egy közös vásárlás a zöldségesnél, piacon, papírboltban stb. mind nagyszerű alkalom erre), bővülnek ismeretei, szókincse.  Töltsük együtt ez az időt értékesen, beszélgessünk a gyermekkel, hívjuk fel figyelmét a környezete érdekességeire! 

Első osztályba lépve szinte minden iskolában különböző délutáni programokból választhatnak a szülők, gyerekek. 

 

Elsősök esetében javaslom minimalizálni a gyermek tanítási órákon kívüli elfoglaltságait.  Óriási kihívás óvodásból lassan iskolássá alakulni minden gyermeknek. Még annak is, aki látszólag jól alkalmazkodik az új kihívásokhoz. Új környezet, új emberek, új szabályok, új feladatok, a korábbinál kötöttebb, szigorúbb napirend. Napjainkban mindez a járványhelyzet kihívásaival fokozva (pl. a szülő nem kísérheti a gyermeket be az iskolába, iskolán belüli higiéniai szabályok betartása) mindenképp sok egy elsősnek… 

Amennyiben a gyermek rendkívül motivált valamilyen tanórán kívüli tevékenység elkezdésében,                                            első osztályban lehetőleg egy új lehetőség (szakkör, sport) kipróbálását javaslom (tehát vagy          sportolni vagy zenélni vagy kézműveskedni járjon a gyerek, de ne többre egyszerre).

A fennmaradó időben a szabad játék fontosságát hangsúlyozom továbbra is.                                                Az első osztályos, 6-7 éves gyereknek éppoly fontos tevékenysége a homokozás, a hintázás,      bújócskázás,      építkezés az iskola udvarán, a pajtásokkal megélt szerepjáték (tehát a babázás,      kutyusos játék stb.), mint az óvodásoknak. Ezen tevékenységek során észrevétlenül szívja magába az  információkat környezetéről, társairól, saját magáról. Az elmélyült játék segíti a gyermeket, hogy  megfelelő helyre kerüljenek az új ismeretei,     az esetleges  belső feszültségek feldolgozására,  “kijátszására” is lehetősége van a gyermekeknek ezekben az   értékes pillanatokban.

 

S hogy mi a helyzet, ha iskolában is szükséges a gyermek fejlesztése tanórán kívül?   (logopédia, mozgásfejlesztés, gyógypedagógiai fejlesztés)….  

Ebben az életkorban még továbbra is sokkal könnyebb idegrendszeri változást, fejlődést elérni, mint később, tehát amennyiben a gyereknek fejlesztésre van szüksége, azt javaslom, koncentráljanak erre. Szánják rá a szükséges időt és energiát a megfelelő rendszerességű fejlesztésre (és szükség esetén az otthoni gyakorlásra). A legtöbb fejlesztés/terápia hatékonyságához hetente több alkalommal van szükség a foglalkozáson való részvételre, illetve bizonyos terápiák esetén az otthoni gyakorlása. Előfordulhat, hogy ez lemondással jár, hogy így nem fér bele a karate vagy a néptánc az időbeosztásba (első osztályban), de higgyék el, megéri. (Emellett azt sem szabad elfelejteni,hogy a gyerek túlterhelésével többet árthatunk, mint használhatunk.) 

 Esetemben a mozgásfejlesztés témakörét illetően vizsgálom meg közelebbről a témát. 

Semmilyen körülmények közt nem javaslok fejlesztést olyan gyereknek, akinél nem tartom indokoltnak. Akinél a mozgásvizsgálat életkorának megfelelő eredményt mutat, annak javaslom, hogy játsszon sokat, sportoljon kedvére…. de akinek a mozgásos összerendezettsége (vagyis rendezetlensége, egyben idegrendszeri érettsége) megkívánja, annak az idejét fókuszáljuk a fejlesztésre!  A megfelelő életkorban megkezdett célzott, rendszeres mozgás- és idegrendszeri fejlesztés segít megelőzni vagy enyhíteni az idegrendszeri éretlenségből adódó későbbi tanulási nehézségeket. Elsődlegesen ezek a szempontjaim.  

Megfontolandó azonban az is, hogy a legtöbb sporttevékenység és a zenetanulás során szükséges viszonylag magas szintű mozgásos összerendezettség, feladattudat, önszabályozás és figyelem. Csak ezek megfelelő szintű meglétével várható, hogy a gyermek sikeresen veszi a sport, zene adta kihívásokat. Gondoljunk csak a zenélő gyermekre, aki mindkét kezével mást csinál egyszerre, hogy megfelelően szólaljon meg a hangszere…. látszólag talán nem bonyolult, de erre csak az a gyerek képes gördülékenyen, aki a nagymozgások területén már képes függetleníteni mozdulatait, majd különböző mozgásokat összerendezni. Illetve bármely sporttevékenység során kudarcra van ítélve az a gyermek, aki még a játszótéri futkározás során is gyakran megbotlik, nem mer mászókára mászni, önszabályozása, feladattudata, figyelme még nincs azon a szinten, amit az adott sport megkíván.

 Tehát  vannak gyermekek, akiknél nem érdemes itt kezdeni (sőt, nem is lehet). Náluk ezekhez is meg kell először építeni az alapot, hogy ezután megfelelő mozgásos rendezettséggel és figyelemmel tudjanak elkezdeni valamilyen sport vagy művészeti tevékenységet. Nem mellékes szempont, hogy nem kizárólag a sport vagy zenetanulás terén elért siker a tét, hanem hosszú távon az önbizalom erősödése vagy az esetleges kudarcok következtében az önbizalomvesztés. 

 Javaslom, hogy az 5-7 éves gyermekeknél mindenképp a fenti szempontok átgondolásával mérlegeljenek a tanórán kívüli foglalkozások kiválasztásakor, a gyermekek terhelésekor legyenek tekintettel arra, hogy az első osztályt kezdő gyermek ugyanaz az óvodás még valójában, aki 1-2 hónappal ezelőtt volt. 

D.V.