A fejlesztések visszajelzéseiből arra a következtetésre jutottam, hogy a környezetemben élő gyerekek körül élő felnőttek egy része (ha őszinte akarok lenni, akkor azt írom, hogy jelentős része) nem ismeri a megfelelő mozgásfejlődés, illetve ennek akadálya, hiánya esetén a fejlesztés jelentőségét.

 A megfelelő mozgásfejlődés vagy szükség esetén az időben elkezdett mozgásfejlesztés rendkívül fontos a gyermeki idegrendszer fejlődése, a nyelvi fejlődés és a tanulási képességek alakulása szempontjából  (!!!) …arról nem is beszélve, hogy milyen másodlagos tünetekkel járhat, ha ezek nem megfelelően alakulnak.

 Elsőként arról írok részletesebben, hogy mi a célja a módszernek és hogyan is lehet elképzelni az Alapozó terápiás foglalkozást.

 

Több esetben merült fel kérdésként (akár a család vagy a gyermeket tanító pedagógusok részéről is), hogy az Alapozó terápia olyan-e mint egy testnevelés óra, esetleg egy újabb tantárgyi korrepetálásról van-e szó, speciális-e (azaz különleges) vagy sem ez a fejlesztés…

 Látva a felvetett kérdések sokaságát és sokszínűségét, szeretném árnyalni a képet.

 

Miben is más tehát az Alapozó terápia, mint egy iskolai testnevelés óra vagy egy tantárgyi korrepetálás?

 Az Alapozó terápiás foglalkozás (fejlesztés vagy terápia) nem hasonlítható egy testnevelés órához vagy egy tantárgyi korrepetáláshoz. Mindnek más a célja, más eszközökkel, más utakon próbálja elérni a kitűzött célt. Mind speciális, különleges a maga módján (tehát, ha innen nézzük, minden tanóra, minden szakkör vagy fejlesztés speciális), minden pedagógus, szakember az általa képviselt módszer eszközeivel, feladataival dolgozik úgy, hogy az adott módszer megkívánja (megfűszerezve természetesen azzal, amit a saját személyiségéből bele kíván és bele tud tenni egy-egy foglalkozásba).

 A testnevelés óra célja  „a gyermek személyiségének fejlesztése, egészségének megerősítése, edzettségének növelésével… a fizikai cselekvőképesség kialakítása, s ez által a testi- szellemi teljesítőképesség fokozása” (Kerettanterv).

 Ezzel szemben az Alapozó terápia célja a mozgásos alapok újraépítésével az idegrendszer érésének támogatása. A mozgásos alapokra utal a módszer nevében az „alapozó” kifejezés. Ez az 5-12 éves gyermekek számára kialakított módszer a csecsemőkori mozgássor újratanulása mellett (illetve a helytelenül rögzült minták korrigálásával), az egyensúly, rugalmasság, keresztező mozgások stb. fejlesztésével éri el az idegrendszer érését, ezáltal a finommanipuláció, figyelem, nyelvi fejlődés, dominancia és más területek egyidejű fejlődését, alakulását.

        

Csecsemőkori mozgások

   

Miért is oly fontos a megfelelő csecsemőkori mozgásfejlődés?

 A csecsemőkori mozgásfejlődés meghatározó jelentőségű abban a folyamatban, mely során kialakulnak agyunkban azok a változások és kapcsolatok, melyek később lehetővé teszik a megfelelő nyelvi fejlődés, figyelem, finommotorika stb. optimális fejlődését.

 Fontos az egyes mozgások megfelelő életkorban való kezdete, és megfelelő ideig tartó rendszeres gyakorlása. (Tehát a későn induló mozgásfejlődés mellett a túl gyors mozgásfejlődés sem ideális, mindenképp figyelmet érdemel – pl. találkoztam már olyan babával, aki 5 hónaposan kapaszkodva felállt.)

Különösen fontos a kúszás-mászás megfelelő kialakulása a csecsemőkori mozgássor során. E mozgásokhoz a két agyfélteke összehangolt működése szükséges (jobb és bal oldali végtagok egyidejű, azonban eltérő feladata).

A két agyfélteke összehangolt, harmonikus működése az alapja számos más képességnek és tevékenységnek is, mely fontos szerepet játszik az életünk során (pl. nyelvi fejlődés, írás, olvasás tanulása, de a hétköznapi életben is a legtöbb tevékenységünk a két agyfélteke összehangolt működésével tud megvalósulni). Ezért rendkívül fontos, hogy ezek az alapok a csecsemőkori mozgásfejlődés során kialakuljanak (vagy ha ez kimarad, akkor megfelelő fejlesztéssel megkapja a gyermek idegrendszere a szükséges ingereket).

Amennyiben az alapvető csecsemőkori mozgások kimaradnak, illetve helytelenül rögzülnek, az idegrendszer érése az optimálistól eltérően alakul, mely nehezítheti a későbbiekben a gyermek fejlődését, életét.

Súlyosabb esetekben ez már csecsemőkorban szembetűnő, és szerencsés esetben már a csecsemőkor során megkezdődik a gyermek korai fejlesztése.

 Több gyermeknél azonban az eltérés kevésbé látványos, illetve sok esetben nem tekinti problémának a csecsemő környezete az eltérő mozgásfejlődést (túl korai, illetve késő mozgásfejlődés, kúszás-mászás kimaradása vagy szabálytalansága stb.). Gyakran csak 3 éves kor felett érzékeli a gyermek környezete az idegrendszeri éretlenségre utaló tüneteket, nehézségeket (nyelvi fejlődés késése, zavara, figyelmi, viselkedésbeli és tanulási nehézségek elsősorban).

 Az Alapozó terápia az idegrendszeri éretlenségnek a későbbi életkorban történő (5-12 év közt) korrigálására szolgáló mozgásos módszer.

 A fejlesztés tehát alapvetően mozgásokra, mozgássorozatokra, mozgásos játékokra épül.

 Egy-egy mozgásos feladatban megjelenhetnek olyan tevékenységek, információk, melyek köthetők egy-egy témakörhöz vagy iskolások esetén akár tantárgyhoz is, azonban elsődlegesen nem a tantárgyi ismeretek gyakorlása, megszilárdítása a cél, nem tantárgyi korrepetálás történik, hanem az adott mozgásos feladat minél magasabb szintű elsajátítására törekszünk. (pl.: hallási differenciálás adott hangok közt megjelenhet egy mozgásos feladat során, azonban az elsődleges cél az adott mozgás megfelelő elsajátítása, másodlagos cél a hallási differenciálás és figyelem fejlesztése. Ugyanígy, a már megfelelő szinten elsajátított mozgásos feladatokat más kognitív jellegű tevékenységekkel nehezíthetjük, tehetjük változatosabbá – pl. adott főfogalom alá tartozó mellékfogalmak gyűjtése, ellentétes jelentésű vagy rokonértelmű szavak gyűjtése stb.)

 

 Hogyan történik a fejlesztés?

 Az Alapozó terápia irányított fejlesztési módszer, egy terápiás csoportban 4-6 gyermek dolgozik együtt, állandó jelleggel, heti két alkalommal. (szükség esetén egyéni fejlesztés is lehetséges, de csak annál a gyermeknél, aki még nem érett a csoportos együttműködésre)

 Ez a kiscsoportos forma lehetőséget ad a személyre szabott figyelem megadására, a folyamatos egyéni korrigálásra és segítségnyújtásra minden feladatnál (amennyiben szükséges). Egy elfogadó csoportban való együttműködésre, ahol legtöbbször azok a gyerekek is meg tudják mutatni személyiségük pozitív vonásait, akik a nagyobb létszámú iskolai csoportban sokszor csak a figyelemfelkeltő („rossz”) viselkedésükkel tudják magukra vonni a figyelmet.

 A foglalkozásoknak állandó kerete van, bizonyos mozgásos feladatok minden fejlesztésen megjelennek. Ez a rendszeres, intenzív ismétlés segít abban, hogy a kívánt mozgásformák kialakulhassanak, rögzülhessenek a gyermekeknél. Talán unalmasnak tűnhet első olvasásra az állandó ismétlés, de tapasztalatom szerint ez az állandóság, kiszámíthatóság nagyfokú biztonságérzetet ad a legtöbb gyermeknek. Ha az állandó feladatsorból egy feladatot alkalmanként véletlen kihagyok, mindig akad egy gyermek, aki jelzi a hiányt.. 🙂

A csoportos fejlesztés kereti közt lehetőség van a szociális érés támogatására, a gyermek közt kapcsolatok alakulására, nem utolsó sorban csoportos játékokra.

 

     

 

Végezetül fontosnak tartom tudatosítani, hogy ez a terápia sem varázsszer. Kitartó, rendszeres (és olykor hosszú) munkára van szükség a változások kialakulásához, rögzüléséhez. A gyermek kitartása mellett a család együttműködése, támogatása nélkülözhetetlen.

A mozgásfejlesztés nem old meg önmagában minden problémát, a hiányzó mozgásos és idegrendszeri alapokat tudjuk ezzel a terápiával rendezni.  Alapot biztosítani az óvodai, iskolai (vagy egyéb) fejlesztésnek, az írás-olvasástanulás, optimális figyelmi kapacitás és tanulási képességek alakulásának. Egyszerűen optimális iskolai teljesítménynek is nevezhetném ezt, de szándékosan törekszem arra, hogy a fejlesztés célja ne az iskolai megfelelés legyen, ne ez álljon a szülők előtt kizárólagos elérendő célként.

Egyes gyerekeknél szükség lehet logopédia, gyógypedagógiai fejlesztésre (és a fejlesztések feladatainak rendszeres, napi szintű, otthoni gyakorlására és alkalmazására a mindennapok tevékenységei közt – ezt rendkívül fontosnak tartom minden szülőnek hangsúlyozni), illetve felmerülhet pszichológiai tanácsadás, konzultáció, pszichoterápia, családterápia, illetve egyéb terápiás módszerek (vagy vizsgálatok) szükségessége.

Számomra a fejlesztés célja, hogy a gyermekek az Alapozó terápia során megkapják a lehetőséget a mozgásfejlesztésen keresztül egy magasabb fokú idegrendszeri érettség elérésére, amivel az élet minden területén optimálisabban tudják kibontakoztatni képességeiket – legyen ez iskolai tanulás, tánc, zene, barkácsolás vagy akár az autóvezetés a későbbiekben…

 Természetesen örülök én is, ha a terápia során a gyermek mozgásával a figyelme is erősödik, ezáltal sikeresebbé válik az iskolai feladatokban (is), gördülékenyebbé válik az olvasás vagy írás, ezzel javulnak az osztályzatok (is). Mindemellett az osztályzatoknál sokkal fontosabbnak tartom azokat a tényezőket, amik ezzel a változással járnak: ha örömmel kezd olvasni (egyáltalán könyvet vesz a kezébe), örömmel tud részt venni akár egy társasjátékban vagy kézműves tevékenységben. Ha a fejlesztés következtében több pozitív megerősítés éri az élet minden területén, növekszik az önértékelése, kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá válik a gyermek személyisége.

Az összefoglalót írta: Dulai Viktória (konduktor, Alapozó terapeuta)